Jubileumi Interjú

„Cselekedtetve tanítsunk, legyünk nyíltak és őszinték"

Jubileumi interjú Gergely Orsolyával

a Junior Achievement Magyarország ügyvezető igazgatójával

 

Gergely Orsolya immáron 10. éve áll a Junior Achievement Magyarország szolgálatában. Ebből a különleges alkalomból jubileumi interjút adott, amelyben az alapítványt sajátos módon, az ő szemüvegén keresztül ismerhetjük meg.


Hogyan kerültél kapcsolatba a JAM-mel?

Amikor a Csongrád megyei Pedagógiai Intézetnél dolgoztam, megismertem egy fiatalembert, aki épp a JAM programjaihoz keresett termet. Fél év elteltével találkoztam újra a nevével egy álláshirdetésben, amelyben dél-alföldi régióvezetőt kerestek. Belehallgattam a JAM akkori ügyvezetőjének egyik gazdasági ismeretek órájába, ahol egy alsó tagozatos kisfiú következő szavai meghatározták döntésemet: „ahhoz, hogy ne haljak éhen, szükségem van egy kiflire, egyébként meg sokkal jobban szeretnék egy túrós buktát”.

Mi az, ami leginkább motivál abban, hogy a JAM élén maradj?

Sokat ad nekem az a hit, hogy biztosan tudom: mind a tanároknak, mind pedig a diákoknak szükségük van ránk, és segítséget nyújt számukra a JAM. Azáltal, hogy napi kapcsolatban vagyunk, mindig megszáll az ihlet vagy egy újabb kreatív gondolat. Gyakorlatilag havonta újra bele tudok szeretni egy-egy programunkba.

Hogyan telik egy napod?

A napi adminisztráció és a kötelező feladatok mellett elég színes a munkám, mivel - szinte egyszerre - több oldallal is találkozom. Van olyan nap, amikor reggel egy iskolában kezdek - kicsit szabadabb ruházatban - és alsósokkal beszélgetek a költségvetésről, délután pedig már egy nagyvállalat ügyvezetőjével tárgyalok, akivel olyan egyedülálló megoldásokat keresünk, amelyek mindkettőnk céljait egyaránt segítik.

Mit gondolsz, mi az a legfőbb ok, amiért egy vállalat úgy dönt, szponzorál benneteket?

Minden cég, aki szeretné elérni a fiatalokat, azzal küzd, hogyan teheti ezt meg optimális költségvetéssel és a lehető leghatékonyabban. Ez a korcsoport erősen reklámkerülő, illetve tudatosan válogat, mit enged közel magához. Sokéves munkánknak köszönhetően nekünk sikerült kiépíteni a bizalmat velük. Számos ötletünk, javaslatunk van egy olyan, egyedülálló együttműködésre, amelyben minden fél nyertes lesz. Egy-egy különálló eseménytől akár az egész tanévet felölelő programokig.


Miképp jutottál el az ügyvezető igazgató posztig, s mióta töltöd be ezt a szerepet?

2001-2006-ig a dél-alföldi régióvezető szerepét töltöttem be a szegedi központi irodánkban. 2006-ban Panka lányom születése után fél állásban visszajöttem adminisztratív vezetőként. Egy hét elteltével az akkori ügyvezető távozott, s átmenetileg a helyére kerültem, mint megbízott ügyvezető, majd pár hónappal később nem kerestek mást helyettem.

Melyik programotokra vagy a legbüszkébb és miért?

Igazán nincs szerelmem. A JAM-re - úgy ahogy van! Egy új programnak - főleg annak indulásakor - nagyobb figyelmet szentelek, ugyanakkor a régiekről sem feledkezem meg. Sokszor a bőség zavarában: számos tananyag, kiegészítő programok, táborok… stb. Néha nem tudom, melyik ujjamat harapjam.

Az Árnyékprogram elnevezése izgalmasan hangzik, mesélsz róla bővebben?

A diákok számára a pályaválasztás nagyon nehéz kérdést jelent. Sokan rávágják: „Könyvelő szeretnék lenni!”, de azt már nem tudják megmondani, hogy miért, illetve nincs egy valós képük a konkrét munkakörről. Az Árnyékprogram célja, hogy egy szakember - nem feltétlenül vezető – egy teljes napját kísérje végig a nebuló. Kóstoljon bele, nézze meg, hogy az adminisztráció, készülődés, tárgyalás és a siker milyen arányban vannak, mik az adott szakma szükséges velejárói.

Miben változott a JAM 10 évvel ezelőtti önmagához képest?

Nagyon nehéz erre választ adni, mert mindig is egy folyamatosan megújuló rendszer volt. Az elmúlt évtizedben pedagógiai értelemben jelentősen meghatározó szervezetté nőtte ki magát, miközben régi programjai is sokat fejlődtek. A Vállalatlátogatás során például anno mi dolgoztuk fel az eseményeket, ma már - a híd funkciót erősítve – a diákok ezt egy pályamunka formájában valósítják meg. Szervezeti szinten továbbá fontos kiemelni, hogy a JAM akkreditált felnőttképzési intézménnyé alakult, így programjai akkreditált keretek között is elismertek lettek.

Mesélj a JAM csapatáról!

Csapatunk mindössze hat főből áll, mindenkinek meg van a saját projektje.  Mindannyian fontosnak tartjuk a JAM céljait, s ez a közös motiváció erősíti a csapatszellemet. Kellemes, közvetlen már-már családi hangulatban dolgozunk együtt a mindennapokban. Néha természetesen előfordul, hogy a harmónia megbomlik, de megtanultuk „kezelni egymást”.

Mit üzensz a pályaválasztás előtt álló diákoknak?

A JAM-nek nem az a célja, hogy mindenkiből közgazdászt vagy vállalkozót neveljen. Például a Diákvállalkozási programunk során nem csak az jelent sikert, ha a diákok megszeretik a vállalkozói szerepet, hanem az is, ha rájönnek ez számukra nem testhez álló. Azt üzenem nekik, hogy olyan területen helyezkedjenek el, amelyet szeretnek, mindemellett legyenek tisztában a gazdasági folyamatokkal is.


Mit kívánsz magadnak és a JAM-nek a következő 10 évre?

Nem vagyunk könnyű helyzetben. Rengeteg ötletünk van, de nem egyszerű támogatást találni hozzá. Ezért örülünk nagyon annak, hogy a Presztízs Díj mecénásai mellénk álltak. Azt kívánom magunknak, hogy ebben a gyorsan változó világban sikerüljön helyt állnunk, munkánk értelmét és értékét a tanárok, a diákok és a programokat támogató vállalatok egyaránt tapasztalhassák.